Felnőtt tartalom. Elmúltál már 18 éves?
Igen | Nem
Sorskerék

Egy őrült balatoni kaland

A történet egy játék eredménye. 40, teljesen random szóból (a szövegben vastagon kiemeltem), amit különböző emberek adtak meg nekem, született ez a mese. 


Szikrázó napsütés fogadott, ahogy kiléptem az utcára. Leintettem egy épp elsuhanó sárga taxit. Bevágódtam az első ülésre és már hadartam is:
-A Zsoart Caféba legyen szíves!
-Az hol van? – kérdezett vissza a sofőr.
-A kikötő sarkán az az új hely. Isteni sós palacsintát készítenek!

Nekilódultunk és nemsokára már le is fékeztünk a kávézó előtt. Besétáltam, intettem a pultosnak, majd helyet foglaltam a kedvenc asztalomnál. A végtelen Magyar Tenger tárult elém, be is szippantott rögtön. Olyan vibrálóan sütött a nap, mintha egy karibi tengerparton lennék, a színek és a formák cseppfolyóssá váltak, akár egy szürreális Picasso-festményen.

Megérkezett a rákkoktél és a finom szószba mártogatott rákokat eszegettem, közben pedig kutattam a lehetőség után. Valami hiányzott, éreztem, hogy ez egy olyan nap, amikor különleges dolgok eshetnek meg velem. Várakozóan tekintettem elébük.
Egy lelkes unoka a nagymamája lábát temette el épp a forró homokban. Aztán szemem sarkából megpillantottam Őt és megállt az idő. A Tavitündér emelkedett ki a vízből, narancs-vörös csíkos, parányi bikiniben, formás mellekkel, széles csípővel, kerek fenékkel. Képtelen voltam levenni a tekintetem róla, miközben dobolt bennem a bizonyosság, ő napom fénypontja.

Mint egy robot, gondolkozás nélkül felpattanok, lesietek a néhány lépcsőfokon, már a hófehér homokba süppednek a lépteim és végre szemtől szemben állunk. Váratlanul két suhanc jelenik meg, lerántják a csípője köré tekert égszínkék törölközőt.

Idióták! – toppant mérgesen, de aztán elmosolyodik én pedig elolvadok ettől a mosolytól.
-Szia, meghívhatlak ebédre? – szegezem neki a kérdést. – A város legjobb éttermébe szabad bejárásom van! – veszem talányosra a figurát.
Töprengve, megbűvölten néz a szemembe, én állom a tekintetét. Arcán fura kifejezés, talán azt hiszi, ez nem is a valóság? Egy paranormális jelenség vagyok csupán, amit a tűző nap produkált? Kinyújtom a kezem, megsimogatom a karját, összerezzen és hangosan felnevet.
-Miért is ne?

A boldogság édes, bűvös csokifolyamként árad szét bennem, kézen fogom,  visszasétálunk a kávézóba, pénzt dobok az asztalra, majd az utcán taxit keresek. Nem sokkal később megrezzen mikor a házam előtt kiszállunk. Nem túl nagy, de meghökkentően egyedi. Látom, hogy tetszik neki, dagad a mellem a büszkeségtől. Beszállunk a régi, rácsos liftbe, ami a ház homlokzatán kúszik velünk felfelé, centiről centire fedve fel a bámulatos kilátást a Balatonra. Sóhajt, belém karol és úgy érzem, bár még alig ismerem, máris tombol bennem az iránta érzett szeretet. „Kell nekem!”- sóhajtok én is egyet, de a szavak nem hagyják el a számat.

Míg ő egy pohár vörösbor társaságában az erkélyen nézelődik az én kezemben meg sem áll a fakanál. Csak egy gyors spagettit ütök össze, paradicsomosan, vörösborosan, ahogy csak én tudom. Kint eszünk, tetszik, hogy nem finnyás, lapátolja be az ételt, hisz biztosan megéhezett az úszástól. Közben be nem áll a szája:
-Tudod, az Y generációról azt tartják, hogy minket már csak a kütyük érdekelnek és a valósághoz semmi közünk. Én mégis jobban szeretek könyvet olvasni, mint kindlet és baromi jól elvagyok anélkül, hogy ötpercenként az okostelefonomat nyomkodnám. Ez az asztalon krétafesték? – vált totál más témára egy pillanat alatt, amivel újra csak elbűvöl, mert eddig magamon kívül másnál még nem tapasztaltam ilyen mértékű csapongást.
-Igen, lenolajjal lakkozva utána.
-Pöpecül fest, nekem is van egy hasonló. Saját munka, igaz? – elmosolyodom és közben belém hasít, hogy még mindig a bikinit és a törölközőt viseli, eszembe jut, hogy esetleg felvenne valami szárazat.
-Adjak egy pólót és egy sortot? – kérdezem, nem minden hátsó szándék nélkül. Látni akarom, ahogy a fenekére feszül, szemezni akarok a póló alatt átsejlő tökéletes formájú mellekkel.
-Igen, köszi, kicsit kezd hideg lenni.
-Nyugodtan zuhanyozz le! – szedem össze a tányérokat, fejemmel a fürdő felé intek. Már majdnem belép, mikor eszembe jut:
Kávé vagy tea?
-Tea, zöld, ha van – kacsint rám és elnyeli a fürdő.

Egy újabb pirospont, a teát szereti! Váratlanul pityegni kezd a nyomtató, odalépek és átfutom az anyagot, ami érkezett. Kilép a fürdőből és a lap kihullik a kezemből. Kibontotta és megszárította mézszínű haját, a szeme zölden villan rám, félelmetesen szexi az egyszerű ruháimban, amiket kölcsönöztem neki. A nap vörös arccal erőlködik, hogy talán ma mégsem fúl bele a sötétkékbe hajló Balaton vizébe, amitől romantikus hangulatba kerülök. Szeretném, ha maradna még, ezért teszek egy újabb visszautasíthatatlan ajánlatot.

-Van kedved bulizni? Tudok egy különleges helyet, ahol még tuti nem jártál!
Megint csak bólint, kézen fogom és már megint egy taxiban ülünk, ami váratlanul, egy saroknyira a helytől, ahova igyekszünk, megáll.
-A francba! Biztosan megint a függőcsapszeg! – morog a sofőr, de nem érdekel. Ma semmi sem ronthatja el a napot. Kipattanok, magam után húzom őt is, a taxisnak jókora borravalót nyomok a kezébe, aztán sétálunk. Andalog mellettem, a csillagokat bámulja, amik egyre fényesebben ragyognak. Megérkezünk. Rózsaszín neonfény világít az ajtó fölött: HOLDUDVAR
Az ajtón nincs kilincs, nem lehet csak úgy belépni. Tudnod kell a jelszót. Rákacsintok, majd háromszor kopogok, kicsit várok és még kétszer. A kémlelőnyílás hangos csattanással nyílik, egy éjfekete szempár néz ránk kérdőn.
Moszkvicsslusszkulcs – nyögöm bele az éjszakába, mire feltárul az ajtó és végre beléphetünk.

Még nincs tele a hely, a buli sincs a tetőfokán, így a bárhoz telepszünk. Italt rendelek, belefeledkezem arca természetes szépségébe, a kezét simogatom és épp megszűnne körülöttünk a világ, mikor egy enyhén kapatos fickó robban be közénk. Már emelném az öklöm, hogy megmutassam, ki az úr a házban, de aztán ránézek a lányra mellettem és visszafogom magam.

-Ti… ti ikrek vagytok? –nyögi mákonyosan. Egyszerre rázzuk meg a fejünket, amin éretlenül felvihog.
-Megadod a számod? – fordul a barátnőm felé. Ő int a pultosnak, papírt és tollat kér tőle. Hideg verejtékpatakok indulnak el a hátamon, a kezem megremeg, megint ökölbe szorul a gondolatra, hogy csak így odadobja magát egy félrészeg baromnak. Felállok, hogy otthagyom őket a fenébe, amikor megszólal.
-Tudod mit? – fordul a srác felé – Ha ki tudod ezt mondani elsőre hibátlanul, akkor megadom a számomat!
A papírcetlin egy hosszú szó, kicsit közelebb hajolok, hogy én is lássam. Bár szép a kézírása, mégis, még nekem is beletelik egy kis időbe, hogy összerakjam a szót. Magamban már sikerül kimondanom, de hagyom, hogy ez az idióta küzdjön meg vele.
-Eltöredezettségmente…tesítéstelenő… na mégy egyszer… eltöredezettségmentesítótlenítetthetetelene… – egyre rosszabb, ezért, hogy én nyerjem a csatát kiveszem a cetlit a kezéből és hangosan felolvasom:
Eltöredezettségmentesítőtlenítetthetetlenségtelenítőtlenkedhetnétek.

Rávigyorgok mindkettőjükre, a lány mellém lép, belém karol és kisétálunk a hátsó ajtón a kertbe.
-Ügyes húzás volt, hogy hagytad próbálkozni – fordul felém.
-Nem sok  kellett, hogy lecsapjam – szorult megint ökölbe a kezem, de amikor átkarolja a derekamat megenyhülök.
-Ugyan, csak egy éretlen kukac, nem ér annyit, hogy bosszankodj miatta! – simul hozzám.
A hatalmas fejét vízbe lógató fűzfa alá telepszünk, leveszem a kardigánomat és a vállára terítem. Jólesően bújik szorosan hozzám. Mélyen a szemébe nézek, tenyerembe fogom édes arcát és tudom, érzem, eljött a pillanat, hogy elcsattanjon az első csók. Nem fogom vissza magam, szenvedélyesen a szájára hajolok. Könnyedén csókol vissza, halkan felnyög, még szorosabban simul hozzám. Melle átböki a pólót, annyira kíván, de én nem kapkodok el semmit. Csak csókolom, míg ki nem fogyunk a szuszból. Belevaló csaj és egyre jobban magamnak akarom. Elengedem, elégedetten sóhajt, majd valami tök váratlan csúszik ki a száján:
-Jól esne most egy cigaretta!
Belenyúlok a zsebembe, előbányászok egy kicsit gyűrött dobozt, egy öngyújtót és megkínálom.
-Te mindig, mindenre gondolsz? – kerekedik el a szeme és végre ott van benne az a csodálat, amiért harcoltam attól a pillanattól, hogy megláttam kiemelkedni a vízből.

A szerelem a fűzfa ágai közt leskelődve lopakodik egyre közelebb hozzánk, míg végül közénk ül és összefonja ujjainkat, igézetet bocsát ránk, amitől elmerülünk egymás tekintetében. Még néhányszor csókcsatába fulladunk mire eljön a hajnal pírja. Mintha az ég pirulna helyettünk, amiért szerelmünk ily nyilvánvaló.
-Mennem kell! – áll fel hirtelen.
-Hova sietsz? – ugrok fel, a veszteség keltette fájdalom cikázik át a szívemen.
Kreszvizsga lesz délután, oda kell érnem.
-Hol?
Szekszárdon.
-Mikor látlak? – függesztem rá ellenállhatatlan, kölyökkutya tekintetem, mire talányosan felnevet.
-Az csak tőled függ. – és elsétál a parton, bele a szürkéskék hajnalba.

Nem futok utána. Felemelem a fa tövéből a kardigánt, magamra terítem, a zsebébe tuszkolnám a cigisdobozt, de van ott valami. Kihúzom a cédulát, a bugyuta szó van rajt, a bárból, alatta még egy sor, ami eddig fel sem tűnt. „Csak Neked.” És a telefonszáma. Fütyörészve, letörölhetetlen vigyorral az arcomon, álmodozásba merülve indulok hazafelé.

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

MEGJELENT!

A SWITCH - második regényem - egy őszinte, igaz történet arról, hogy kerültem bele a BDSM világába, miként segített feldolgozni a gyerekkorom óta magammal hurcolt traumákat és végül hogy passzolt bele a hétköznapi életembe.
"Kendőzetlen őszinteség, nyers, de nem öncélú szókimondás."Népszava
"A könyvben az első lépésektől kezdve egy hullámvasútra ülünk fel, ahol keverednek az érzelmek..." Sukitore blog, 
"Ez valami eszméletlenül jó volt!  Imádtam!  Moly.hu

switchborito

Akciósan megrendelhető: Bookline Könyváruház

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Rona says:

    Azt hiszem, ez nem az a blog, ahol ilyen hülyeségeket kéne kommentelni.
    Ráadásul a történet két nőről szól, nem egy pasiról és egy nőről…
    Harmadrészt pedig, aki hisz a szerelemben és az eleve elrendelt találkozásokban, annak nem kérdés, hogy “feljössz ebédre?”
    Negyedrészt pedig az első csók nem is a lakásán csattant el, hanem egy romantikus, külső helyszínen.
    Szóval legközelebb talán pontosabban kéne olvasni, mielőtt nekiállsz hülyeségeket kommentelni.

  2. Ébredő szexualitás blog says:

    Elgondolkodtam, vajon tényleg viselkedik-e így egy nő. Hogy így ismeretlenül, bemutatkozás nélkül felmegy a pasi lakására.
    Persze szép ábránd, azt nem tagadom. 😀
    Én pl. tutira nem mernék… Nem prűdség miatt, nem is az egyéjszakás kalandoktól félve. Csak “ki tudja, ki ő és hova visz” alapon.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!