Felnőtt tartalom. Elmúltál már 18 éves?
Igen | Nem
Sorskerék

Ne haragudj, de nem tetszel

Megint egy olyan kérdést boncolgatok magamban, amivel elméletben mindannyian egyetértünk, a gyakorlatban valahogy mégsem működik. Még nekem sem, pedig én elköteleztem magam a nyers őszinteség mellett.

Szóval, adott egy pasi, akivel találkozom akárhol. De lehet éppen csaj is. Mondjuk azt, hogy stoppolás közben kicsit sikamlóssá válik a téma. Ez az én esetemben nem túl nehéz, hisz amint elkezdek a munkámról, az írásról beszélni, a szex is azonnal szóba kerül. Nincs is ezzel semmi baj, sok sofőrrel remekül el lehet dumálgatni, elméleti kérdéseket boncolgatni, tapasztalatokat cserélni míg ki nem szállok mellőle. 

Az sincs ellenemre egy cseppet sem, hogy ezek a sofőrök próbálkoznak, hogy esetleg kicsit mélyítsük el a kapcsolatunkat és ne érjen véget azzal, hogy más irányban gurulunk tovább. Persze, ez a szitu megtörtént a chates ismerkedés világában is, mert manapság még rá sem köszönök a pasira, máris küldi a fotókat, csak ha nagyon szerencsés vagyok, akkor nem szembesülök a szerszámmal és a tartozékos részekkel. 

the-24-worst-things-for-guys-to-say-or-do-on-a-first-date

Nos, én alapvetően elég toleráns vagyok, ami a külsőt illeti. Ezt pontosítanom kell, ahogy magamban is tettem a nap folyamán, mert rájöttem, hogy azért változott ez a húszas éveim óta. Akkor tényleg jöhetett a 140 kilós, torzonborz motoros, de az állandóan öltönyben járó, 70 felé közeledő üzletember is, nem nagyon válogattam. Kíváncsi voltam, éhes és minden szitut meg akartam élni, amit csak lehetséges. Mostanában azonban néha- talán a túl sok tapasztalatból adódóan – csak ránézek egy pasira és azonnal villog a piros lámpa a fejemben, NEM NEM NEM. Így. Háromszor. 

És most nem csak arról beszélek, amit beleérzőképességem belelát, hogy mennyire nem lenne semmi közös témánk, és milyen nagyon unnám már a második randin. Saját magamnak is be kellett vallanom, hogy bizony sok esetben a külső ellen is kifogásom támad. Ekkor pedig elönt a bizonytalanság érzése, hogy mégis mi a fenét csináljak?

Azt már többször hangoztattam, hogy a nyers őszinteség híve vagyok, ezért mindenkinek megmondom, amit gondolok, néha még attól sem riadva vissza, hogy esetleg megbántom. Azonban amikor ott vagyok valakivel szemben, pl. a kocsiban és épp hálás vagyok neki, hogy felvett és elhozott egy darabig, akkor mégis hogyan mondjam meg neki, hogy bocsi, de szimplán nem tetszel? 

Vagy például, amikor a neten tettem ezt utoljára, akkor ugye 24 órás tiltást kaptam, mert az illető feldobott egy képet a FB-nak, ami nem volt az idővonalamra való. És ebből jött az a gondolatom is, hogy  nem azért nem mondanám meg a pasinak, mert nem akarom megbántani, hanem mert igazából a pasik ezt ugyanolyan nehezen fogadják, mint a nők. És én nem akarok további kérdésekre válaszolni. Nem jössz be és kész. Pont. Beszélgetés Vége. 

Aztán, persze, belegondoltam abba is, hogy én mit tennék hasonló esetben? Én hogy reagálnék? Vajon, ha a chaten valaki azt írná nekem, hogy bocsi, nem jössz be, akkor nekiállnék hisztizni és kígyót-békát kiabálni rá? 
Ezt nem hiszem. Szerintem a kezdeti rossz érzés és csalódás után (főleg, ha nekem nagyon bejön a pasi) örülnék annak, hogy sikerült ilyen rövidre zárni a dolgot. 

Megkönnyebbülnék, hogy nem kell órákat töltenem azzal, hogy a szavait, a távolmaradását, a napokra eltűnését elemezgetem, hogy mentségeket keresek, miért nem ír, miért nem kívánja a társaságomat. Szóval ebből kikövetkeztetve úgy döntöttem, ha legközelebb ilyen helyzet áll elő, akkor felveszem a vértem és a szemébe mondom a pasinak, vagy csajnak, hogy ne haragudj, de nem jössz be. Aztán lelépek. Mert magyarázkodni továbbra sem vagyok hajlandó.

 

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

MEGJELENT!

A SWITCH - második regényem - egy őszinte, igaz történet arról, hogy kerültem bele a BDSM világába, miként segített feldolgozni a gyerekkorom óta magammal hurcolt traumákat és végül hogy passzolt bele a hétköznapi életembe.
"Kendőzetlen őszinteség, nyers, de nem öncélú szókimondás."Népszava
"A könyvben az első lépésektől kezdve egy hullámvasútra ülünk fel, ahol keverednek az érzelmek..." Sukitore blog, 
"Ez valami eszméletlenül jó volt!  Imádtam!  Moly.hu

switchborito

Akciósan megrendelhető: Bookline Könyváruház

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. steve winston says:

    Nem értem miért kell ebből kabinetkérdést csinálni!Én hamar megoldom az ilyesmit,csak ha van kölcsönös szimpátia és kémia köztünk akkor lépek tovább!Énnekem, néha elég 3 perc és megállapitom hogy van-e kölcsönös szimpátia,avagy nincs!A hölgyeknek viszont van egy irtó rossz szokásuk,ez a megjátszás!Felteszik az érdeklődő cifferblattot, kikérdezik a pasit,aztán magukban osztanak és szoroznak és a pasi repül!Én ezt sosem szoktam megvárni,már azzal is szakitottam hogy mindent kipakoljak egy nőnek magamról,mig a csaj csak legfeljebb 3 mondatot mond magáról!Dühitő ez a női szinjáték,nem szeretem!Ennél egyszerűbb ha csaj vagy a pasi 10 perc után azt mondja pl.Nézd nem rád gondoltam!Én legalábbis igy szoktam kivédeni a megjátszást!

  2. Nihasa says:

    Az alapvető problémám az, ami a “Ne haragudj, de nem tetszel/nem vagy szimpatikus” rész után következik.
    Amikor a daliásabb nem tagjai addig nagyon kedves mézes-mázos hangon duruzsolták a füledbe (chaten természetesen képletesen) a szebbnél szebb dolgokat, majd eljut a dolog a képcseréig – pedig én mindig ezt kérem először, ők ragaszkodnak a fecsegéshez…szóval ha képcsere után megírom, hogy “Ne haragudj, nem tetszel” akkor jön a te büdös k.rva, és társai… csak mert ő nem kaphat meg…
    Ha valaki nekem írja ezt, elfogadom, hiszen paramétereimből kifolyólag nem épp átlagos a külsőm, teljesen megértem, és elfogadom, ha valakinek nem tetszenek a dundi lányok.

  3. Jánosné Tóth says:

    Meg kell mindig mondani az igazságot! Megoldás ne kerüljön az ember ilyen helyzetbe.Viselkedjen normálisan ahogy az jó viselkedés elő irja!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!