Felnőtt tartalom. Elmúltál már 18 éves?
Igen | Nem
Sorskerék

Sztárokkal egy ágyban: Angelina Jolie

Biztos vagyok benne, hogy mindenki elképzeli, legalább egyszer, milyen is lenne, ha egy véletlen folytán összefutna rajongása tárgyával és létrejönne az álmorandi. Én is így vagyok. Csak én meg is írom…

Zuhog az eső. Bosszúsan ácsorgok a kocsim mellett. Ki a franc gondolta volna, hogy Dél-Franciaországban is lehet ilyen pokolbéli időjárás? A homlokomat ráncolom, ahogy az összefüggően záporozó esőcseppeken próbálok keresztüllátni. Arról ábrándozom, hogy megáll mellettem egy veszélyes idegen, sportkocsiban, elegánsan kilöki nekem az anyósülés felőli ajtót, behuppanok és meg sem állunk a szállodáig, ahol aztán hamarosan lekerül rólunk  a ruha. 

A percek negyedórává, majd félórává dagadnak, vele fordított arányban adok lejjebb az igényeimből. Most már bárkinek örülnék, akit jó sorsa idevet, erre a kis mellékútra. Beérném egy régimódi, lóvontatta szénásszekérrel is, csak érjek már be valami lakott területre, ahol beszélnek valami emberi nyelven és száraz ruhához, forró italhoz juthatok. 

A kétségbeesés teljesen összetör, ahogy a kötött kardigán kapucnija egyre nedvesebb lesz. Már érzem, ahogy a fejem tetejére csepeg a hideg eső és elgondolkozom azon, hogy legalább a kocsiba visszaülhetnék. Ott csinálhatnék meleget és legalább egy kicsit megszáradnék. Azonban sosem voltam az a feladós fajta, hátha épp pont akkor suhan el mellettem valaki, amikor én bent roskadozom a párás ablakok mögött. 

10896306_982583781754427_8758361421335200973_o

Lógatom az orromat, arról is víz csöpög és toporgok a nedvességtől cuppogó edzőcipőben, amit viselek. Először így sem veszem észre a halvány fénycsík párt, ami feltűnik a kanyarban. Csak akkor kapom fel a fejem, amikor már majdnem az orrom előtt vannak a fényszórók. Próbálok bekukkantani a szélvédő mögé, de a kocsiban és a környezetemben is sötét van, semmit sem tudok kihámozni. Most már – félelemtől borzongva – abban reménykedem, hogy valami rendes ember az és nem egy sorozatgyilkos, aki út szélén ácsorgó hölgyekre specializálódott. Nem akarom egy kukászsákban végezni. 

A kocsi ajtaja kinyílik én pedig reszkető kézzel húzom össze magamon a kötött kardigánt, mintha bármitől is meg tudna védeni. Aztán, ahogy meglátom vékony- talán túlságosan is vékony – alakját és a hirtelen felkapott csuklyás esőkabát alól kilibben barna lófarka totál ledermedek. Nem hogy angolul, ami talán közös nyelvünk lehetne, de magyarul sem vagyok képes egyetlen szót sem kinyögni. Látja, hogy zavarban vagyok, de próbál nem tudomást venni róla. Odalép hozzám, kedvesen a kezét nyújtja. Mintha szüksége lenne bemutatkozásra…. mintha nem tudná mindenki, széles e világon, hogy ki is ő. 

Aztán végre – mivel mindig is tetszett nekem és nem akarom, hogy azt gondolja egy totál idióta vagyok – kinyögök egy hellót. Ez legalább minden nyelven érthető. Széles, gyönyörű szája mosolyra húzódik, remélem nem tart elmeroggyantnak és felfogja, hogy a közelsége van rám ilyen hatással. Egy kicsit hangosabban, hogy túlkiabálja az esőt, megismétli ajánlatát, hogy szívesen elvisz, ahová csak szeretném. 

Végre megértem a szavait és ettől a mondattól hirtelen pálmafák, tengerpart, titokzatos illatú éjszaka kúszik a szemem elé, ahogy a homokban hentergünk és szeretjük egymást. Egyáltalán nem számít, hogy a világ legszexibb férfija a férje, hogy hat vagy hét gyereket nevelnek együtt és hogy lassan negyven éves lesz. Még mindig ő a legelképesztőbb nő, akivel valaha is találkoztam. Pontosabban – térek vissza a valóság talajára és indulok meg a kedves invitálást követően a kocsija felé – végre találkozom vele élőben is. Eddig csak az álmodozás volt nekem, de most, még akkor is, ha csak a kezét foghatom meg, igazi élmény lesz, egy valóra vált álom. 

1523559_755227887823352_1253381729_o

Már haladtunk néhány száz métert, mire képes vagyok teljesen visszatérni a valóságba. Csak ül mellettem, határozottan, nyugodtan vezet még a csúszós úton is és újra képtelen vagyok kordában tartani a fantáziámat, vajon milyen lehet, amikor ezek a kicsit csontos, de nagyon kecses ujjak engem simogatnak? Aztán, mert ez már tényleg a kukaság határát súrolja, kérdezni próbálok tőle. 

-How are you today?
-Oh, fine, thanks. – válaszolja és újra elmosolyodik. Azonnal és visszavonhatatlanul odavagyok érte. Élőben még sokkal sokkal csodálatosabb, mint a képeken és videókon. Nem tudom megállni, még mindig az ujjait nézegetem, aztán merész tettre szánom el magam. Odanyúlok a kezéhez, amelyik a sebváltón nyugszik, felemelem és kezet csókolok neki. Az első pillanatban meglepődik, megrezzen a keze a kezemben, de aztán kacéran pillant rám. El sem hiszem, ezért újra megcsókolom és ő még mindig nem kel ki magából és nem tiltakozik. 

Közben beérünk a városba, végre most, hogy nem a hírességet érzem magam mellett, hanem az elcsábításra váró és vágyó nőt, újra önmagam leszek. Néhány rövid mondattal elnavigálom a szálloda elé, amit lefoglaltam magamnak ma éjszakára. Nem túl puccos, valójában egy szolid, eldugott kis panzió, mert az ilyenekben érzem otthon magam. Egy kicsit megint elbizonytalanodom, hogy vajon elég jó, elég előkelő-e neki egy ilyen hely, de aztán úgy döntök, egy életem, egy halálom, én ajánlatot teszek neki. 

-You are very nice, to take me home. Can I invite you for a drink in my room, to thank you? – felnézek rá, megvillan a szemem pajkosan és elmosolyodom. 
-Oh, I’m not sure – mondja először hezitálva, de ahogy rákacsintok és újra megsimogatom a kezét úgy tűnik, ő is benne van a mókában. – Why not? – bólint végül. 
Mivel már elég késő van, ezért a recepciós a hátsó szobában durmol szerencsére. Eszem ágában sincs felébreszteni, amikor halkan átosonunk az aprócska hallon, ami súlyos, régi fotelekkel van tömve. Csak reménykedem, hogy nincs már itt senki, nem szeretnék az újságok címlapjára kerülni másnap. Jó lenne, ha ez az egész kaland titokban maradhatna. Még az sem érdekel, ha soha, senki nem hiszi majd el nekem, csak ő ne kerüljön bajba. 

1466278_990649917614480_8528023368472076781_n

Úgy tűnik, nem nagyon zavarja, hogy a kezét szorongatom, aztán pár perc és már be is érünk szobám biztonságos magányába. Gyorsan a bárpulthoz lépek, felemelem a félig üres vodkásüveget és felhúzott szemöldökkel kérdezem. Csak bólint, így hát mindkettőnk poharába dobok pár jégkockát, öntök rá egy jó adag vodkát és egy kis gyömbérrel koronázom meg. A kezébe adom, koccintunk és összenevetünk a poharunk fölött. 
-Just sit down please, and wait until I change clothes. – kínálom hellyel, majd a fürdőbe sietek. Gyorsan lezuhanyozom forró vízzel, bár meg kell mondjam Angelina közelségétől minden eddig fagyott testrészemet olvadó láva öntötte el. Nem is öltözöm föl, fürdőköpenyben megyek vissza a szobába, ahol az ágy szélén ücsörög, már sokkal kevesebb göncben, mint a kocsiban. 

Már annak is örülök, hogy otthonosan érzi magát nálam, én még feszengek egy kicsit, hiszen ő mégiscsak Angelina Jolie és én már annyit álmodoztam róla, nehéz elhinni, hogy most tényleg a karjaimba vehetem. Ahogy leülök mellé érdeklődve néz rám. Vastag, puha ajkai ilyen közelről még csábítóbbak és átfut a fejemen, hogy Brad hogy bírja ki, hogy nem csókolózik Angievel egyfolytában. Egyszerűen igézőek még a ráncocskák is rajta. Nem akarok gondolkozni, csak teszem azt, amit az ösztöneim diktálnak. Legfeljebb pofon vág és magamra hagy, de akkor is meg kell tennem. 

Az egyik kezemet a nyakára csúsztatom, nagyon finom a bőre a kiálló csontok ellenére is. Aztán közelebb hajolok hozzá, várom, hogy ellenkezzen, de csak ártatlan, vágytól csillogó pillantást lövell felém. Nem habozok tovább. Megcsókolom és megkönnyebbülök, amikor felsóhajt és beleremeg a csókba. Varázslatos érzés csókolózni vele, az ajkai körbeölelnek, mintha egy örvény szippantana magába, a nyelve határozott, szenvedélyes, ahogy átnyomakodik a számba és csatára hívja az én nyelvem. Nem késlekedem egy pillanatig sem, mindkettőnknek vodkaíze van, ami igazán szédítő. 

601648_631805570165585_1805934946_n

Heves csókok közepette dőlünk el az ágyon, a köpenyem szétnyílik és szégyenkezés nélkül tárom elé a mellemet. Végre megérint, simogatni kezd, amitől a bimbóim megkeményednek és  majdnem rögtön elélvezek. Próbálom visszafogni magam, de amikor odahajol és beleharap az egyik kiálló bimbómba megreszketek, felkiáltok és elélvezek. Nem akarok én sem adósa maradni. Bár megint hülye gondolataim támadnak. Tudom, hogy mindkét mellét levetette a rák miatt és szilikonnal tömték ki. Vajon így is elég érzékenyek még? De nincs idő a morfondírozásra, mert a fején át lehúzza a fehér pólót, amit visel, majd a melltartó következik, amit lecsatol magáról és a padlóra hajít. Előbukkannak a tökéletes formájú mellek és már egyáltalán nem érdekel, hogy sebészkés alkotta őket nem pedig a természet. Rávetem magam, markolászom, szívom, csókolom, ahogy csak bírom. Lehanyatlik a lepedőre, sóhajtozik, meg-megborzong, de látom, hogy ez tényleg nem ugyanaz már számára. 

Így aztán lejjebb csúszom egy kicsit. A melléről az ajkam a köldökére vándorol. Aprócska széles dereka közepén, de annál édesebb, amikor a nyelvem hegye rátalál és a mélyedésbe furakszik. Most már sokkal több kéjes nyögés szakad ki belőle, a hajamba túr, a fejemet szorosan a bőréhez nyomja, mintha azt akarná, soha ne hagyjam abba. Nem is szándékozom, örömet akarok okozni neki úgy, ahogy ő nekem. A melle helyett az ujjaim is inkább már a belső combját simogatják. Aztán odahagyom a köldökét és felfedező útra indulok. 

A pihék, amik a csiklóját rejtik világosabbak, mint a haja színe, aranybarnák, ami csak fokozza a vágyamat, hogy meg is ízleljem őket. Belenyalok és meglepődöm, mert ívbe feszül a teste és úgy tépi a hajamat, hogy talán egy szál sem marad belőle a helyén. Hmmmmm ez után a sürgető mozdulat után már nem kell több bizonyosság, hogy ő is vágyik rám. Mindent bevetek, az ujjaimat, a nyelvem hegyét, minden trükköt, ami csak eszembe jut. Húzom az időt, amikor pihegve, a saját mellébe kapaszkodva jutna el az élvezetek csúcsára, akkor mindig megállok, ritmust váltok és az őrületbe kergetem újra és újra. Aztán, amikor már érzem, hogy ez a végső, nincs tovább, akkor engedem csak tombolni benne a szenvedélyt. 

Amint lenyugszik és kinyitja a szemét meglátom a tekintetében az elégedettséget és  májam repedezni kezd a büszkeségtől. Igen, megcsináltam! Aztán már rám is telepszik, hanyatt dönt és lovaglóülésben a derekamra helyezkedik. Annyia vékony, hogy a súlyát egyáltalán nem érzem, hosszú lábai az enyémek mellé simulnak. Egy kicsit lejjebb csúsztatja magát, a lábamat szoros összezárulásra készteti én pedig hagyom, tegyen velem, amit csak akar. Akkor aztán a kezével lassan simogatni kezd. Lehunyom a szemem, de aztán újra kinyitom, mert ezt a látványt örökre magamba akarom szívni, mert tudom, hogy ez lesz az egyetlen emlékem. Mosolyog, csábítóan, olyan Lara Croftosan, pedig azt gondoltam volna, kinőtt már belőle. De úgy látszik, a jótékony nagykövetasszony és a sokgyermekes feleség és anya mögött, mélyen, még mindig ott húzódik a vadóc, akinek megismerte a világ. 

Közben a mellemről a lábam közé csúszik, a combjaim még mindig összezárva. Becsúsztatja hihetetlenül vékony ujjait, megtalálja a csiklómat és izgatni kezdi. Addig dörzsöli, míg kénytelen vagyok újra becsukni a szemem, mert már nem bírom elviselni az impulzusok végtelen sorát, amik érnek, mióta letepertük egymást. Most egy kicsit lejjebb csúszik a lábaimon ücsörögve még mindig, de annyira szét tudja húzni, hogy a csiklóm kibukik rejtekéből ő pedig szívni kezdi. A combom alatt, alulról kúszik be hosszú karjaival, két ujját is belém szuszakolja váratlanul miközben továbbra is a csiklómmal játszadozik. Egyszerűen képtelen vagyok visszafogni magam, megint késlekedés nélkül és hevesen élvezek el. Amikor minden rezgésem elcsitul lehengeredik rólam, magára húzza a lepedőt és cinkosan rám nevet. 

Még totál kótyagos vagyok az élménytől, kinyújtom a kezem és megsimogatom a vállát, ahol a gyerekek születését jelző szélességi és hosszúsági fokok simulnak a bőrébe. Képtelenség, de tényleg szeretkeztünk, gyorsan és hevesen. Egy kicsit beszélgetünk, elmeséli, hogy bár tökéletes az élete, azért Brad mellett néha hiányzik neki egy kis női gyengédség. Tudja ő is, hogy ezt mással, máshogy nem lehet átélni, csak egy másik nővel. Kedvelem, hogy nem kell magyaráznom, pontosan érti, miről beszélek. 

Kis idő múlva megint kinyújtom felé a kezem, újra magamon akarom érezni. Nem tiltakozik, beleolvad az ölelésembe, csókolózni kezdünk és újra megszűnik minden más bennem, csak ő van, én és ez az ágy, szenvedélyünk birodalma. Az a néhány óra, ami vele megadatott hihetetlen gyorsasággal tűnik tova. Kimerülten ájulok el a sokadik menet után és kókad le a fejem, pedig még nem akarok aludni. Tudom, hogy reggel, amikor felébredek már nem lesz itt. 

178579_469096786436465_1513166449_o

Napsugarakra ébredek, szemtelenül csalogatnak, hogy ne aludjak tovább, az új nap réges-rég elkezdődött. Olyan szépet álmodtam, amiből egyáltalán nincs kedvem a valóságba visszatérni. Tapogatózni kezdek magam mellett az ágyon, hátha nem csak álom volt és mégis itt fekszik mellettem, de csak a hideg, üres párnahuzatot éri a kezem. Nagyot sóhajtva kinyitom az egyik szememet, hogy megnézzem az ébresztőn mennyi idő, de nem látom a számokat. Egy fehér, félbehajtott papírlap támaszkodik az órának. Megdobban a szívem amikor magamhoz húzom és kinyitom. 
“Thanks. A.” – semmi más nem áll benne, de nekem ez a néhány betű az egész világot jelenti most. Hanyatt dőlök az ágyban, a papírt a mellemhez szorítom, oda, ahol tegnap olyan forrón csókolt és elmosolyodom. “Basszus, ezt senki de senki nem fogja otthon elhinni nekem!” – kiáltok fel magamban, aztán hangosan nevetve zuhanyozni indulok….

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

MEGJELENT!

A SWITCH - második regényem - egy őszinte, igaz történet arról, hogy kerültem bele a BDSM világába, miként segített feldolgozni a gyerekkorom óta magammal hurcolt traumákat és végül hogy passzolt bele a hétköznapi életembe.
"Kendőzetlen őszinteség, nyers, de nem öncélú szókimondás."Népszava
"A könyvben az első lépésektől kezdve egy hullámvasútra ülünk fel, ahol keverednek az érzelmek..." Sukitore blog, 
"Ez valami eszméletlenül jó volt!  Imádtam!  Moly.hu

switchborito

Akciósan megrendelhető: Bookline Könyváruház

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!