Felnőtt tartalom. Elmúltál már 18 éves?
Igen | Nem
Sorskerék

Úrnőm, kérésed parancs – Egy domina hálószobatitkai 5/10.

a rabszolga

Minden alkalommal, amikor Jonathan felhív egy kicsit rosszul érzem magam utána. Már többször gondoltam rá, hogy nemet mondok neki, de olyan szemérmetlen összeget ajánl mindig, hogy lehetetlen visszautasítani. És, mindezek mellett, még csak hozzá se kell érnem, ha nem akarok. A hátránya az, hogy egész napra jelentkezik be, általában kora délelőtt, vagy dél körül jön és csak este távozik.
-Azonnal térdelj le és menj négykézláb a szobába! – parancsolok rá rögtön, amint megérkezik és becsukódik mögötte az ajtó. Engedelmesen teszi, amit mondok és ahogy beérünk a szobába egy hatalmasat húzok még nadrágos hátsófelére. -Most pedig levetkőzöl szépen és felveszed, amit kikészítettem neked! – hangzik a következő ukáz és ő továbbra is csöndben indulna a ruhák felé. – Nem hallottam! – ütök még egyet rá teljes erőből, ez most a hátát éri. Megsajdul a kezem, ezért felkapom az ágyról a lovaglóostort és azzal húzok egyet rá.
-Igenis úrnőm. – felel végre és szipogni kezd vetkőzés közben. Egyáltalán nem szereti, ha megütöm, de már az elején megbeszéltük, hogy a lényeg, hogy minél megalázóbb szerepbe kényszerítsem. Amint kiismertem a gyenge pontjait, ezeket rögtön fel is használtam ellene.
Nézem, ahogy ügyetlenül vetkőzik, mert nem mer térdelésből felállni, hiszen nem engedtem meg neki. Egyáltalán nem érzek semmi szánalmat iránta, tudom, hogy szüksége van erre, ezért az aggodalmaim, a kellemetlen érzéseim lassan elszivárognak, hogy átadják a helyet bennem a növekvő gyűlöletnek ,amit néha nem csak a férfiak, de az egész világ iránt érzek. Jonathannal legalább mindezt kiélhetem és utána, amikor másnap a szégyenen túl vagyok, hogy megint mit műveltem vele, akkor végül én is megkönnyebbülést érzek. Nagyon sok, mélyen eltemetett stresszt hoz bennem felszínre és oldja ki belőlem az, hogy néhány órán keresztül én vagyok egy ember legrosszabb rémálma.

Végre felveszi a rózsaszín, alig valamit takaró kötényt, hozzá pedig a magassarkú, tollboás papucsot. Engedelmesen, lehajtott fejjel várakozik a következő tennivalóra.
-Állj fel és takarodj a konyhába, te semmire sem jó, szerencsétlen állat!- nógatom meg egy kicsit a lovaglópálcával és az ütés nyomán feljajdul. – Nem engedtem meg hogy jajgass, mint valami vénasszony! – ordítok vele és újra megütöm, ezúttal némán tűr, csak egy könnycsepp gördül le kerek, holdvilágkép arcán. Aztán szó nélkül megy a konyhába. Ott a mosogatóra mutatok, a két, szintén tollakkal díszített, szintén rózsaszín mosogatókesztyűre, mire szó nélkül felveszi őket és a mosogatáshoz kezd. A víz szándékosan sokkal forróbb, mint lennie kellene, és ahogy néha felszisszen, amikor megégeti a bőrét, mert befolyik a kesztyű szárain, mindannyiszor újra megütöm.

Amikor ennek vége a folyosóra parancsolom, megint négykézláb kell végig másznia az utat. Közben minden porcikája remeg, mert tudja, mi következik.
-Nem érdekel, hogy üvöltesz, az se ha könyörögsz! Figyelj jól rám! – kapom el az állát és szorítom meg rettenetesen. Egy pillanatra lehunyja a szemét, aztán újra rám néz, tele rémülettel.  – Most szépen bemászol a szekrénybe. Nekem dolgom van, el kell mennem, úgyhogy szeretném, ha te addig elmélkednél azon, milyen rettenetesen rossz rabszolga vagy! -kiáltok megint rá és belemarkolok seszínű, de érdekes módon, selymesen puha hajába. Mint egy állat nyüszít fel, mire lenyomom a földre, egészen hason fekszik tűsarkúm alatt és jónéhányat ráhúzok a fenekére, minek nyomán vérvörös csíkok rajzolódnak ki a bőrén. Tudom, hogy már most nagyon fáj neki, de fog még ennél jobban is. Berángatom a szekrénybe, amiben épp csak elfér, majd guggoló pózba rántom fel a hajánál fogva és a feneke alá egy durva szövésű párnát tolok. Tudom, hogy ez csak még jobban ki fogja dörzsölni a bőrét és sokkal érzékenyebb lesz tőle.
-Ül! – hangzik az újabb parancs, mire teljesen elvörösödve az erőlködéstől megpróbál a fenekére nehezedni. Nehezen megy, de nem akar újra felbőszíteni. Emlékszik rá, hogy első alkalommal két órán keresztül idomítottam, újra és újra elverve a fenekét, majd arra kényszerítve, hogy egyetlen pisszenés nélkül tudjon leülni a párnára. A kezét a háta mögé bilincselem, hogy minél kényelmetlenebb legyen, majd rácsapom az ajtót és lelakatolom. Aztán magamhoz veszem a táskámat, a cigimet és kilépek az ajtón. Ilyenkor néhány órára magára hagyom, mert ez az egyik legbensőbb félelme, hogy egyedül van, sötétben, egy szűk helyen. Biztos vagyok benne, hogy megint totál kikészül mire hazaérek.

Ahogy nyitom és csukom az ajtót már hallom csendes szipogását. Kivételesen nem bántom érte, mert amit még tervezek, az úgyis kárpótol. Megkönnyebbülten felsóhajt, amikor a lakat nyitását hallja, és majdnem kiesik a szőnyegre, annyira elgémberedett az egy helyben ücsörgésben. Leveszem róla a bilincset és hagyom néhány percig, hogy hason fekve megmozgassa a tagjait, visszatérjen beléjük az élet. Aztán noszogatni kezdtem a tűsarkúm hegyes orrával, néhányszor oldalba rúgom.
-Indulás a hálószoba felé! – kiáltok rá, ő nagy nehezen feltápászkodik és négykézláb mászni kezd. Ahogy beérünk lehajolok felé és olyan szigorúan nézek rá, hogy rögtön visszatér a félelem a szemébe.
-Egészen jól viselted a sötétet. Ezért jutalmat érdemelsz. Választhatsz, a talpamat vagy a fenekemet akarok nyalni? – kérdezem, mint egy jóságos tündér keresztanya, de közben gonosz boszorkány módjára vigyorgok hozzá. Ennek ellenére felcsillan a szeme és én tudom, mit fog választani, mielőtt még kimondaná.
-A fenekedet úrnőm! – suttogja én pedig hangosan felkacagok, hogy összerezzen.
-Igen, én is így gondoltam! De csak ott! A többihez hozzá sem érhetsz! Megértetted? – keverek le neki egy pofont és tenyerem nyoma ott marad az arcán.
-Igen. Úrnőm. – szipogja.
-Akkor én most lefekszem az ágyra hason, te elém térdelsz és szépen nyalod a seggem, míg azt nem mondom elég! – majd az ágyra dobom az újságot, amit most vettem, levetkőzöm és közben látom a csodálatot a tekintetében, ahogy először a melleim, aztán a puncim előbukkan. Tudom, hogy nagyon szeretné azokat is kényeztetni, de nem áll szándékomban megengedni neki.
Hason eldőlök az ágyon úgy, hogy a fenekem teljesen a szélére kerüljön.
-Megérinthetsz! – hangzik a végszó, mire puha, végtelenül finom érintésével megfogja a fenekem két barackját és óvatosan széthúzza őket, hogy az arcát minél jobban beléjük tudja temetni, hogy a nyelvével elérje a rózsámat és kinyaljon úgy, ahogy kell. Hallom a lihegését, tudom, hogy közben keményen áll a farka, de eszemben sincs bármit is kezdeni vele.
Az újságba lapozok és elmerülök egy érdekes cikkben, mialatt a nyelvcsapásai nyomán a kéj jóleső érzése árad szét bennem. Imádom vele hosszú-hosszú ideig csináltatni ezt, anélkül, hogy elélveznék, mert utána olyan érzékeny leszek, hogy kétszer, háromszor is ki tudom magam elégíteni egymás után, amikor már elment. Néha, ha olyan napom van a szeme láttára csinálom, persze, előtte kibilincselem, így mozdulatlanul, tágra nyitott szemekkel kell élveznie a látványt, de részese nem lehet.

Amikor már vagy egy órája nyalta a fenekem, akkor úgy éreztem, menten szétrobbanok.
-Elég! – kiáltok rá, elhúzódom és látom az arcán, hogy totál beleélte magát az élménybe. A farka olyan kemény és ágaskodó a kis kötény alatt, a végéből pedig egy vágycsöpp a szőnyegen landol. Ettől aztán totál bevadulok és megint ordítok vele. – Engedtem, hogy felálljon?
-Nem, úrnőm. – motyogja beletörődötten, mire a sarkára ültetem, egyik kezébe a kötény szélét adom, hogy tartsa erősen, mire előbukkan méretes, majd szétdurranó farka. Előveszek egy több fonatos bőr ostort, én is a sarkamra térdelek, merőlegesen a farkához, és erőteljes ütéseket kezdek mérni az ágaskodó dorongra. – Nyűszíts te féreg! – kiáltok minden egyes ütésnél, ő pedig végre megkönnyebbülten jajgatni kezd. Összerándul az ütések alatt és hangosan zokogva könyörög, hogy hagyjam abba.
-Még egy tucat ütés és vége!  – könyörülök meg rajta.
-Hálásan köszönöm úrnőm! – hajtja le a fejét és potyognak a könnyei miközben számolásra késztetem az utolsó 12 ütésnél.

Amikor végzünk hagyom egy kicsit, hogy összeszedje magát, aztán átvezetem az öltözőbe. Tudom, hogy imádja a szoba illatát, de azt is, hogy félelmetes emlékei vannak innen. Is. Ez most sem lesz másképp.
-Ott vannak szépen a cipőim, ülj törökülésbe előttük, kezedben a rongy és a tisztítószer. Egy hangot nem akarok hallani!  – nyomatékosítom és ő még nem érti, miért.
-Igen úrnőm! – válaszol engedelmesen. Erre mögé lépek, a polcra készítve egy gyertya és egy szerkezet, ami segít abban, hogy ne nekem kelljen folyamatosan fogni. Ahogy pucolja a cipőket a meggyújtott gyertyából a viasz pont olyan magasságból  hullik a háta érzékeny bőrére, hogy vöröslő, forró nyomokat égethessen rajta. Saját bőrömön tapasztaltam, ez mennyire tud fájni. Mire végez mind a hat pár cipővel megint sírni fog.
Közben én előveszek a párnám alól egy pornóújságot, azt kezdem lapozgatni. Leülök, szorosan az ágy szélére, széttett lábakkal, a lábam köze csak centiméterekre van az arcától. Miközben az újságot lapozgatom az ujjaimmal simogatni kezdem a csiklómat. Megigézve bámulja, aztán visszatér a munkájához, mert megint rácsöpög a viasz és a fájdalomtól majd eszét veszti. De nem bír sokáig távol maradni, újra és újra felpillant, a keze ilyenkor megáll a levegőben, az ajkait nyalogatja, aztán ahogy az újabb adag kín érkezik, megint serényen dologhoz lát.
Kíváncsi vagyok, képes-e ellenem szegülni,ezért most hanyatt döntöm magam, tovább játszadozom a csiklómmal, mintha ő ott sem lenne. Percek telnek el, már kezdem azt hinni, hogy tökéletes engedelmességre neveltem, amikor megérzem a forró leheletét. A combomhoz közeledik, aztán érzem, ahogy meglepően finom ajkai közé veszi az egyik ujjamat, ami eddig a csiklómon játszott, és szopogatni kezdi. Aztán  másikat is, majd a nyelvével félretolja őket és bekapja a csiklómat szívni kezdi és őrjöngve felnyög.
A könyökömmel megemelem magam, a látvány, ahogy a lábam között lefetyel egyszerre végtelenül izgató és nevetséges.
-Tudod, hogy ezért nagyon meg foglak büntetni ugye? – csak bólint, de nem engedi el a csiklómat, továbbra is szívja, és nyöszörög, mintha legfinomabb ízt élvezné a világon. – Ha elég kemény vagy a büntetéshez, akkor engedem hogy végigcsináld. Van öt másodperced eldönteni! – nézek szigorúan, de tudom, hogy bármibe bele fog egyezni most, hogy végre ilyen közel lehet ahhoz, amire már olyan régóta vágyik. Csak bólint megint, mire legyintek egyet és visszadőlök az ágyra.
A fenéknyalás annyira felizgatott, hogy tudom, ha ebben a tempóban és intenzitással csinálja, akkor csak perceim vannak hátra. Meglepődöm azon, mennyire érti a dolgát. Gyorsan, és természetéből egyáltalán nem adódó keménységgel ütögeti a csiklómat a nyelvével, miközben ajkaival szívja továbbra is erősen. Ettől a felfokozott ingertől hamarosan a csúcshoz közeledem és amikor hangosan kiáltok fel először, akkor még arra a merészségre is vetemedik hogy két ujját belém dugja és ujjazni kezd míg abba nem hagyom a sikoltozást.
Amikor végzek elhúzódom tőle. Azonnal lekeverek neki egy pofont, arcán még ott a nedvem, amiből a tenyeremre is kerül, ahogy megütöm.
-Itt maradsz! – szólok rá és kimegyek a fürdőbe, megmosakodni. Amikor visszaérek pontosan ott van, ahol hagytam. Karjánál fogva felrántom és visszaviszem a másik szobába. A keresztfához kötözöm, látom, hogy retteg, mert tudja, hogy most nagyon fog fájni neki, de közben elégedett is, hogy élvezethez juttathatott. Áthozom a gyertyát, aztán kerítek mégegy kötelet, amivel jó szorosan összehurkolom a golyóit. Már ettől nyüszíteni kezd, de most nem érdekel. Hallani akarom a nyivákolását. Megfogom a lovagló ostort és mikor már jól vérrel teltek a zacskói, akkor ütni kezdem őket. Rángatózik és kiáltozik, de nem hat meg vele.
Ahogy elég viasz gyűlik a gyertyába a még mindig mereven álló farka fölé viszem és elkezdem csöpögtetni rá a viaszt. Mint egy nő, úgy sikoltozik, de a szerszáma nem lankad le, ezért tovább csinálom. Újra és újra megütöm, aztán jön a viasz, majd újra az ütések. Amikor hátrahajtja a fejét kimerültségében, akkor tudom, hogy már nem bír többet elviselni. Még egyszer megcsinálom vele a sorozatot, de már nyüszíteni sincs energiája. Akkor eloldozom és amikor térdre omlik ügyesen ellépek, nehogy rám zuhanjon.
-Öltözz fel és mehetsz! Remélem egy életre megtanultad a leckét! Ha élvezkedni akarsz, annak mindig ára van!

gucci slut

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

MEGJELENT!

A SWITCH - második regényem - egy őszinte, igaz történet arról, hogy kerültem bele a BDSM világába, miként segített feldolgozni a gyerekkorom óta magammal hurcolt traumákat és végül hogy passzolt bele a hétköznapi életembe.
"Kendőzetlen őszinteség, nyers, de nem öncélú szókimondás."Népszava
"A könyvben az első lépésektől kezdve egy hullámvasútra ülünk fel, ahol keverednek az érzelmek..." Sukitore blog, 
"Ez valami eszméletlenül jó volt!  Imádtam!  Moly.hu

switchborito

Akciósan megrendelhető: Bookline Könyváruház

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Ronea says:

    Nos, minden történetemnek van valamennyi valóság alapja… Mindenféle nők és férfiak vannak a szex világában, ezt nyugodtan elhiheted nekem 🙂

    Egyébként meg, a történeteimnek nem pont az az apropója, hogy “mindenáron” valósághűek legyenek. Inkább a fantáziát hívom játékra és azt próbálom megmutatni, hogy az erotika, a szex milyen sokféle lehet.

  2. Kondrad says:

    Elképesztően jó stílusban megírt történet. Hogy a realitáshoz mennyi közel van, azt döntse el az olvasó. Számomra elképzelhetetlen ilyen férfi (de nő is), de ki tudja biztosan?


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!