Felnőtt tartalom. Elmúltál már 18 éves?
Igen | Nem
Sorskerék

Hány zsepis a jó szerelmes film?

Már egy ideje töprengtem ezen. Az évek során rengeteg filmet halmoztam fel a mesterséges agyamban, mindenféle stílusban, országból, régieket és újakat egyaránt. Talán azért, mert mostanában olyan förtelmesen boldog vagyok, hogy még számomra is szokatlan, de egyre gyakrabban nézek szerelmes filmeket.

Régen arra “használtam” őket, hogy amikor túl sok volt a feszültség és nem tudtam sírni semmi máson, akkor betettem egy tíz, tizenöt, vagy húszzsepis filmet, ahol gyakran már az első jelenetnél eleredtek a könnycsatornák és két óra múlva megnyugodva, tiszta légjáratokkal és vörös szemmel állhattam neki mindannak, ami rám várt.

Olyasmi viszont nem nagyon szokott történni velem, hogy csak azért vágyjak egy ilyen rózsaszín mozira, mert szerelmespárokat akarok magam körül látni. Hát, most ez is megtörtént. Nincs mit tenni, mint engedni a lelkemben dúló gyengéd erőszaknak és úgy dönteni, nem csak létrehozom a listát a valaha volt legkedvesebb szerelmes filmjeimből, de meg is nézem őket, szépen, sorban, egymás után. Így talán sikerül megfejtenem az eszenciáját annak, mitől is tökéletes egy szerelmes film?

Jöjjön hát a lista, zsepiszámok szerint rangsorolva:

1. Az első helyezettet a legnehezebb meghatározni, mert az évek során két film vezeti folyamatosan a listát. Mind a kettőről elmondhatom, hogy annyiszor láttam már, hogy szinte kívülről tudom az összes párbeszédet és mégis, akárhányszor elindulnak az első képkockák, mindig találok benne valami újat, valami még meghatóbbat, még megragadóbbat. Döntenem kell és azt hiszem, befolyásol az, hogy tegnap elkezdtem nézni az m1en a Gettómilliomost, amit ugyancsak nagyon kedvelek, majd mikor elkezdett probléma lenni a képpel persze elkapcsoltam, hogy máshol is ilyen-e. Az RTL 2-n az Alkonyat, Újholdot adták, és bár tényleg legalább százszor láttam már, ráadásul szinkronos volt, amit utálok, mégsem voltam képes elkapcsolni onnan. Végig kellett néznem újra. Így aztán, legyen az első helyen az Alkonyat saga, ami részenként úgy húsz zsepis számomra.

Tudom, hogy nem sokan értik és csak egy tiniknek való idióta mesefilmnek látják, de engem megfogott a 21dik századi Rómeó és Júlia történet, ahol mind a két fél képes lenne mindenét, a testét, a lelkét, az életét feláldozni azért, hogy a másik életben maradjon, hogy boldog legyen.  Volt régen egy jelmondatom, “ha igazán szeretsz valakit szívből, az a fontos, hogy boldog legyen, nem az, hogy mindenáron veled“.

Ráadásul, a második rész pont akkor jött ki, amikor életem szerelmével szakítottam és Edward mondata “ This will be the last time you’ll ever see me.” – mintha sohasem léteztem volna. Én is pont ezt érzem néha. Annyira távol sodort minket a Sors egymástól, hogy ha nem lenne az étterem túl a sarkon, ha nem mesélne róla a hentes, mikor húsért megyek, akkor mintha már nem is létezne. Én pedig nem akarok egy olyan világban élni, ahol ő nem létezik.

Szóval bevallom, nekem a személyes élményeim miatt ennyire szívem csücske ez a sorozat, és csak sajnálni tudom azokat, akik még sohasem éltek át hasonlót. Bármennyire is fáj, mégsem adnám oda szerelmünk történetének egyetlen morzsáját sem, soha, semmiért.

twilight-hatterkep_2

2. Nos, a hosszú lére eresztett bevezető után, jöjjön  a következő húsz zsepis, amit csak egy paraszthajszállal taszított le a trónról Bella és Edward. Ez pedig, naná, hogy Jane Austen, Büszkeség és balítélet története, de kizárólag a Matthew MacFadyen és Keira Knightley-féle verzió. Amúgy is nagy kedvenceim a kosztümös filmek, ez a történet pedig, amikor a férfi saját magát leküzdve, belátva személyiségének hibáit, képes a változásra hogy elnyerje az imádott nőt, nos, ez követendő példa lehetne sok férfi számára. Nem azt mondom, természetesen, hogy mindenáron meg kell változtatni azt, akit szeretünk, inkább arra célzok, hogy ha az emberben önmagában kihajt a kétség, hogy valamit nem jól csinál és képes a másik szemével, mint külső szemlélő, felmérni a hiányosságait, majd ettől jobb emberré válni, nos ez igencsak tiszteletre méltó. Ez az, ami a legjobban tetszik Mr. Darcyban, és persze, Elizabethben is, aki értékeli a férfi erőfeszítéseit és saját döntéseit, “balítéleteit” is felülvizsgálja.

Ami miatt még nagy kedvencem a film, hogy szerintem a világ legromantikusabb lánykérése hangzik el benne, még akkor is, ha Lizzie elsőre nemet mond. ” Miss Elizabeth, hiába minden vívódásom, nem bírom tovább….viaskodtam a józan eszemmel, a család elvárásaival, az ön alacsony származásával, rangommal, helyzetemmel, de felhagyok ezzel, és kérem, vessen véget szenvedéseimnek. Szeretem! Szenvedélyesen! Tiszteljen meg azzal, hogy a feleségem lesz…

Voltak az én életemben is meglehetősen romantikus pillanatok, de attól még, akárhányszor látom ezt a jelenetet a szívemet boldogság önti el, és mindannyiszor úgy érzem, igen! így kell megkérni egy nő kezét.

3. Jöjjön a harmadik, ami szerintem egy kicsit mindannyiunk története, mégha olyan távoli országban is játszódik, mint Dél-Amerika. Nagyon szeretem Gabriel García Márquez könyveit, és ebből a Szerelem a kolera idején egy olyan történet, amit tudom, hogy sosem fogok átélni, de mégis minden pillanatban vágyom rá és azt kívánom, következő életemben egy ilyen szerelem legyen a kiváltságom. Lássam meg, találjam meg még ifjú koromban azt, aki társamul rendeltetett és szeressem évtizedek át, néha a legkisebb remény nélkül, hogy valaha is újra egymáséi lehetünk. Majd, amikor már vénségemre mégis eljön ennek az esélye legyen bennem elég bátorság odaállni az imádott elé és azt mondani neki: “Fermina, régóta várok erre az alkalomra. 51 éve, 9 hónapja és négy napja, azaz ilyen régóta szeretem, azóta, hogy először megpillantottam. Szeretem ma is

Most is tudom, pontosan tudom, milyen egy életen át szeretni valakit, bár még csak nyolc éve szeretem rendíthetetlenül. És bár igyekszem nem feladni a reményt, Sorsom útja azt mutatja, mi már nem leszünk egymáséi. Sosem szűnik meg, sosem csökken, nem évül el egyetlen perccel sem, amit iránta érzek, és azt hiszem, ezért ez a film áll a harmadik helyen, mert szeretem az egész életeket, családokat, történelmi időszakokat átívelő szerelmek történetét. Egy 18 zsepis alkotás a zseniális író tollából, Javier Bardem és Benjamin Brett  érzelmekben dús játékával.

4. Következzen az  a film, amit viszonylag későn láttam, sokáig nem is tudtam róla, pedig Rachel McAdams és Ryan Gossling már 2004ben eljátszották a tökéletes szerelmespárt. Aztán, azt hiszem tavaly, Valentin nap előtt volt a Nők Lapjának egy válogatása, a szerintük legszebb szerelmes filmek közül és ebben igen előkelő helyet foglalt el. Mivel nem tudtam róla semmit, ezért gondoltam, ha már mindkét főszereplő olyasvalaki, akinek a kedvéért  bármit hajlandó vagyok megnézni, hát legyen.

Nos, amikor először néztem a Szerelmünk lapjait, és megértettem az első jelenetekből, hogy a férfi az alzheimeres feleségéhez próbál újra közel kerülni, rávenni hogy emlékezzen, azzal, hogy felolvassa történetük naplóját, már akkor az első zsepihez nyúltam.

Ez a történet számomra azóta is a tökéletes házasság mintapéldája. Tudom, hogy én magam nem vagyok alkalmas egy ilyen “hétköznapi szerelemre”, ahol minden egyes napunk, minden egyes percét együtt töltjük, mégis, mindig örömmel nézem, ha akár a valóságban, akár egy filmbéli történetben két ember képes ennyire hosszú ideig és szeretetteljesen működtetni egy házasságot.

A film szerint, ha egyszer összekötöttük életünk fonalát, akkor nem lehet semmi, ami elválaszt minket, sem társadalmi elvárások, sem pénz, vagy annak hiánya, sem öregség, sem betegség. Az az igazi jóban és rosszban, míg a halál el nem választ. Szintén egy 18 zsepis alkotás.

5. Az ötödik helyen megint Jane Austen tanyázik ,egy kevésbé ismert regényéből készült filmmel, ami valójában az utolsó történet, amit leírt és az igazi rajongók szerint a legkiforrottabb. A Meggyőző érvek esetében, szintén az angol társadalmi és házasulási szabályok útvesztőjében egy fiatal lány idősebb és kissé sznob nagynénje valamint magas rangú apja és nővére befolyásolására eltaszítja magától a férfit, akit bár szívből szeret, de pénztelensége miatt nem tűrnék meg a családban.

Nyolc évvel később aztán a férfi visszatér, mint a haditengerészetnél meggazdagodott potenciális vőlegényjelölt és a lány remélni sem meri, hogy a férfi érzései éppoly változatlanok, mint az övéi.

A film arra mutat jó példát, hogy teljesen mindegy, milyen társadalmi szabályok, milyen akadályok választanak el minket. Nem csak egy férfinek kell harcolnia a szerelméért, de egy nő is elég erős és állhatatos lehet, ha azért kell küzdenie, hogy az egész világ ellenében a szerelmet válassza.

Bár a film egy kicsit régimódi, és azt hiszem egy modern feldolgozásban sokkal többet ki lehetne hozni belőle, mégis, mikor először láttam, miután elolvastam a regényt is, nagyjából ötször néztem meg egymás után és a mai napig nem tudom megunni az erős és kitartó, küzdőszellemmel bőségesen megáldott nő és a menthetetlenül szerelmes férfi párosát.

Egy igazi, kb 12 zsepis alkotás, ahol az első perctől azért drukkolunk, hogy kitartásuk elnyerje méltó jutalmát.

https://www.youtube.com/watch?v=vyUssHqeWhM

 

6. Hatodiknak egy nemrég felfedezett filmet tennék, ami azonban annál erősebb hatással van rám. A Tengo ganas de ti első látásra, nézésre, nem szól másról, mint néhány fiatalról, akik keresik a szerelmet miközben jó és rossz dolgok történnek velük. Mégis, ahogy az ember megnézi újra és újra, észrevétlenül belopakodik a szíve mélyére a történet.

A srác, aki elveszíti a testvérét, a legjobb barátját és nagyjából ebben az időben az első szerelmét is. Egészen Londonig menekül, de a láthatatlan pókfonalak nem eresztik és végül muszáj hazajönnie. Szembesülni a kísértő múlttal és a vágyakozó jelennel egy pimasz, mindenre kapható lány személyében.

Nagyon érzéki film is egyben, feliratosan néztem, eredeti spanyol nyelven, ahogy a férfi szinte énekli a szép és csábító szavakat a nőnek, aki végül képtelen már ellenállni. Igazi, szerelmes játszadozás spanyol módra.

A zsepi valójában csak akkor kerül elő, amikor a drámai végkifejlet közben összerakod a kirakós utolsó darabkáit is. Vagy amikor a halott srác barátnője szájon csókolja a testvérét, mert legalább egy kicsit, csak még egy kicsit érezni szeretné, úgy tenni, mintha még mindig élne.

Egy 10 zsepis film, nagyon-nagyon kedves történet.

 

7. Hetedikként jöjjön az, ami nem is igazán a szerelemről szól, hanem a főzésről, a Dieta mediterranea. Adott egy lány, akinek az apja éttermet vezet a tengerparton, így a csajszi már 7-8 éves korában belekóstol a gasztronómiába. Bármit is akarnak tőle a szülei, ő mégis vinné tovább a családi hagyományt és eldönti, belőle igazi séf lesz.

Ezzel nem is lenne gond, csakhogy adott két pasi. Egyetlen dologban tudnak csak megegyezni, mind a ketten imádják a csajt a lábujjától a feje búbjáig. Azonban, míg az egyik azt szeretné, hogy tanuljon, képezze magát, iskolába járjon és a legjobb szakács legyen a világon, addig a másik feleségül kéri és semmi más nem számít neki, mint a mihamarabbi családalapítás.

Az édes a sztoriban ,hogy a lány persze képtelen választani és fél életét azzal tölti, hogy hol az egyikhez szökik, hol a másikhoz. Aztán, ahogy napvilágra kerül egyre nyíltabban kezdik felvállalni, hogy bizony, ők nem ketten, hanem hárman alkotnak tökéletes “családot”. Bárki bármit mond, bármennyire próbálnak ők maguk is küzdeni a sorsuk ellen, a végén rá kell jönniük, hogy nekik ez adatott meg, számukra így kerek az egész.

Bár ez így, leírva inkább vígjátéknak tűnik, mégis azért sorolom a kedvenc szerelmes filmjeim közé, mert megmutatja, hogy fogalmunk sem lehet arról, a szerelem milyen formában támad ránk. Ki lesz az, akire azt mondjuk majd egyszer, nem tudok élni nélküle. És megtanítja nekünk a történet, hogy nem számít, néha még az sem, ha ezt nem egy emberben találjuk meg. Néha egyszerűen nem kell választani, csak elfogadni és megélni azt, amit a sors hoz elénk.

Az isteni ételek mellett ez az, amitől ez a film a középmezőnyben végzett. Szintén 10 zsepis alkotás, mert amilyen vicces, legalább annyira megható is.

8. A nyolcadik választás tulajdonképp úgy kezdődött, hogy nagy rajongója vagyok Marion Cotillardnak. Szerintem gyönyörű, ráadásul amikor eljátszotta Piafot kiderült, hogy végtelenül tehetséges is. Aztán, amikor rádöbbentem, hogy a történetben bizony Russell Crowe-val cicázik, akkor már egyből felemelkedett a szemöldököm. Igazság szerint, az igazi akciófiguráknak, a kemény férfiaknak nagyon ritkán áll jól, ha később vígjáték vagy romantikus szerepet vállalnak.  Sokan buktak már ezen nagyon-nagyot, ezért voltak ellenérzéseim amikor legelőször néztem meg elejétől végéig a filmet.

Azonban Crowe felül tudott emelkedni saját rosszfiú image-án és megfelelő öniróniával volt képes eljátszani a lelketlen tőzsdeügynököt, aki beleszeret egy provanszi virágszálba. A két nagyszerű színész teszi igencsak izgalmassá a Bor, mámor, Provence-t.

Nincsenek benne túl nagy drámák, inkább sok a vicces jelenet, és annyira játékos, hogy minden alkalommal úgy sóhajtok fel, jajj én is ilyet akarok! Mostanában néztem újra, nagyjából tizenötödjére és amikor a végén ülnek a chateau előtt és Crowe franciául tanul hirtelen rádöbbentett arra, jajj, hiszen nekem is ilyenem van! És boldogan vigyorogtam velük együtt.

Remek még a francia filmzene is, érdemes külön letölteni, mert vidám, játékos, szerelemre csábító dalok, amik alkalmasak akár egy romantikus éjszakához is zenei aláfestésnek.

Zsepi nem nagyon kell a filmhez, de ha már eszerint értékelek, akkor egy 7 zsepis történet, bár ettől nem kevésbé megkapó és lélekbe mászó.

c88bd743c357b71868d7583163c47461

9. Jöjjön az utolsó előtti. Nehéz egyébként a listát felállítani, még egy szerelmes filmnél is lehet sokféle szempont. Nálam nagyon sokszor a hangulat dönt, még ezen a kategórián belül is, szóval most tényleg azokat a filmeket kaptam elő, amiknek akárhányszor meglátom a címét képtelen vagyok elmenni mellettük anélkül, hogy ne nézném meg.

Ilyen a Szerelem korhatár nélkül. Teljesen véletlenül akadtam rá. A port.hu-n amikor az ember rákeres egy filmre, akkor általában a lap alján ajánlanak még filmeket, hogy akik ezt kedvelték, azok kedvelni fogják ezt és ezt is. Na így találtam rá a filmre. Igazából a hippi időszakban játszódik, Amerikában, ami sem a kedvenc időszakom, sem a kedvenc országom. Nem is tudom igazán, talán csak amiatt néztem meg először, hogy hatalmas a korkülönbség a fiatal lány és az idősebb férfi között, akiket a véletlen egymás útjába sodor.

A férfi tulajdonképp egy megrögzött agglegény, aki először csak segíteni akar a nincstelen, láthatóan egyik napról a másikra élő lányon, de aztán annak üdesége, szertelensége, őszinte szeretetéhsége megfogja és már nem tud ellenállni neki.

Persze, itt is előjön az, hogy az ő köreiben mindenki azt gondolja majd, a csaj csak a pénze miatt van mellette és amikor ez tudatosodik benne, akkor ki is dobja a lányt, de végül mégis ad neki, vagy inkább a szerelmüknek mégegy lehetőséget.

És amellett, hogy megmutatja, a nagy korkülönbség nem lehet akadály – nekem is világ életemben vonzóbbak voltak a nálam 15-20 évvel idősebb férfiak – emellett a végén amit kimondanak egymásnak, azt hiszem, az a film igazi lényege. Itt nem az örökkön örökkéről van szó, nem beszélnek házasságról, családról vagy bármi ilyesmiről. Egyszerűen csak megpróbálják megélni azt, amit a sors hozott nekik, boldoggá tenni egymást és nem várni semmit a holnaptól. Bármennyire is ellentétei egymásnak, a szeretet ami összefűzi őket mégis van annyira erős, hogy mindezekkel szemben állva úgy döntenek, tart ameddig tart és azalatt az idő alatt megpróbálják a legtöbbet kihozni belőle.

Szintén nem igazán kell hozzá zsepi, bár azért Imátka megér néhány könnyet… 7 zsepis mozi.

10. Utoljára hagytam a filmet, ami tulajdonképp nem a szerelemről szól, hanem a fájdalomról, amit ez az érzés, amit a viszonzatlanság okozhat valakiben. A nagy Gatsby F. Scott Fitzgerald története arról, hogy egy nincstelen srác egy elérhetetlen lányra vágyakozik. Hiába a szerelem köztük, a srácnak mégis más utat kell járnia. Úgy érzi, amíg nem tesz szert vagyonra és elismertségre, addig a lány családja sosem fogadná be.

A lány azonban befolyásolható, csacska és az érzéketlenségig kegyetlen is talán, mert hozzámegy a számára kijelölt férfihez, csak hogy a lelke boldogságát felcserélje az anyagi biztonsággal.

Majd végül, hosszú-hosszú évek múltán a srác végre megmutathatja mivé lett, a lány pedig újra elhitetheti vele, hogy érez valamit iránta. De csak egyetlen nyár erejéig tart a fellángolás, amikor a lánynak tényleg ki kellene állnia és azt mondani a férjének, el akarok válni, akkor mégis képtelen rá. Megmutatja igazi önző arcát és hagyja, hogy a férje rendezzen el mindent helyette.

Ennél a filmnél egyetlen egyszer sem sírtam, de a történet során többször is megállt a szívemben az ütő. Amikor a kis kertészlakot virágba borítja a férfi és 11 év után először pillantják meg egymást, vagy amikor idegesen és kétségbeesetten várja, hogy megszólaljon a telefon, hogy a lány végre döntésre jusson és talán még azt sem érzékeli, amikor golyó fúródik a szívébe.

Ez a film a tökéletes szakítás utánra. Anno, amikor Damientől végre megszabadultam még sokáig töprengtem azon, túl hamar adtam-e fel. Aztán jött ez a film és olyan kristálytisztán megpillantottam a szívemre akasztott zsinórokat és hogy arra érdemtelent engedtem a zsinórpadláson garázdálkodni, hogy soha többet nem gyötörtem magam.

Nem egy szép film, nem egy nyálas film, de a romantika, a szerelem sem szól mindig a harangzúgásról, az esküvőről vagy a holtomiglan holtodiglanról. A szerelem néha pontosan olyan fájdalmas tud lenni, mint egy gyökérkezelés érzéstelenítés nélkül. Erről szól ez az ötzsepis film.

Nos, nagy nehezen végére értem a tízes listának, bár lenne még mit felsorolnom.

Nehéz megfejteni, mitől lesz jó egy szerelmes film, de ahogy visszaolvasom a soraimat néhány dolog azért letisztul belőle.

Először is, legyen igazi! Legyen mély, legyen kalandos. A szereplők legyenek kitartóak, játékosak, szenvedélyesek és ami a legfontosabb, jobban akarják egymást, mint bármit széles e világon.

És bevallom, bármennyire is berzenkedtem az érzéstől, mégis jó nekem most. Jó, hogy van egy Francisem valahol, akinek pontosan annyira a világot jelentem, mint ahogy ő nekem. És aki mégis, ennek ellenére, képes úgy szeretni és elfogadni, ahogy vagyok. Nem az ő életét akarja rám erőltetni, én sem az enyémet, hanem képesek vagyunk valami újat létrehozni, ahol mind a ketten lubickolunk a boldogságban.

 

 

 

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

MEGJELENT!

A SWITCH - második regényem - egy őszinte, igaz történet arról, hogy kerültem bele a BDSM világába, miként segített feldolgozni a gyerekkorom óta magammal hurcolt traumákat és végül hogy passzolt bele a hétköznapi életembe.
"Kendőzetlen őszinteség, nyers, de nem öncélú szókimondás."Népszava
"A könyvben az első lépésektől kezdve egy hullámvasútra ülünk fel, ahol keverednek az érzelmek..." Sukitore blog, 
"Ez valami eszméletlenül jó volt!  Imádtam!  Moly.hu

switchborito

Akciósan megrendelhető: Bookline Könyváruház

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!