Felnőtt tartalom. Elmúltál már 18 éves?
Igen | Nem
Sorskerék

Egy megcsalt asszony vágyai 6/6.

Már majdnem délután volt, amikor felébredtem és ahogy a fogamat mostam megláttam, hogy mindkét szemem vörös a sírástól. Ezek szerint még álmomban is folytak a könnyeim a kétségbeeséstől, mert ez az egész egyáltalán nem úgy alakult, ahogy én terveztem. Hiába nem vagyok képes lenyelni a békát, hogy a férjem más nőkkel hetyeg, mert már úgy képzeltem, biztosan nem ez volt az első eset, az mégis sokkal jobban fájt, hogy veszekedtünk és hogy képes volt itthagyni búcsú nélkül.

A jól bevált hétvégi rutint követve vásárolni indultam, egy-két órát elszöszmötöltem a bevásárló központban, aztán otthon legalább még egyet azzal, hogy mindent rendszerezzek és a helyére pakoljak. Közben ordított rám a csönd, sokkal inkább éreztem magam vádlottnak mint vádlónak. Tudtam, hogy ha a társadalmi elvárásokat és az erkölcsöt veszem alapul, akkor az én kezemben vannak az ászok, de vajon két ember kapcsolata, házassága, jövője, függhet olyasvalamitől, ami csak elméletben létezik? Lehet, hogy tényleg azok a barátnőim, vagy falusi asszonyok csinálják jól, akik fel sem hozzák ezt a kérdést, csak teszik a dolgukat ? Előfordulhat egy olyan világ, ahol ezek a botlások egyszerűen nem számítanak, ha minden más tökéletes? Darabokra téptem a lelkemet, majd megpróbáltam újra összerakni, lemeztelenítettem, hogy pontosan meg tudjam határozni, mit is érzek. Végül arra jutottam, hogy igazából nem is Laurence-re vagyok mérges, mert ahogy én csodálom őt, természetes, hogy a többi nőnek is bejön. Hiszen ha nem így lenne, akkor sosem mentem volna hozzá feleségül. És talán, ahogy neki el kell viselnie azt, hogy egy idegen helyen megfordulnak utánam a férfiak és flörtölni is próbálnak velem, úgy talán nekem is egyszerűen csak el kéne fogadnom, hogy néha bűnbe esik – pontosabban, enged a csábításnak. Itt jutottam el arra a sarkalatos pontra, hogy igen, Júlia a hibás. Idejött, fűnek-fának elmesélte, hogy mivel foglalkozik és nem csoda, hogy a pasik – ha csak egy menet erejéig is – de kíváncsiak voltak rá, mennyit tapasztalt meg abból, amit aztán papírra vetett.

Ahogy a késői ebédet készítettem elő egyre dühödtebben vagdaltam a zöldségeket a salátához és gondolatban a középkori kínzásokkal vetekedő büntetéseket találtam ki annak a cédának, aki pont az én férjemet szemelte ki arra, hogy megszépítse unalmas falusi estéit. Méghogy vadászni akar menni! Ennél butább ötletet nem találhatott volna ki? Legalább valami értelmes ál-indokkal álltak volna elő. Bárcsak odaállhatnék elé, számon kérhetném és kikaparhatnám a szemét!- forrongtam így magamban, míg egyszer csak egy idegen hangot nem hallottam kintről.

-Mr Holt? Itthon van? – ahogy közeledett az ajtó felé ráismertem. Nyeltem egyet, a biztonság kedvéért letettem a kést a konyhaasztalra, aztán az ajtóhoz léptem és kinyitottam. Mintha a Sors kegyes akart volna lenni hozzám, Júlia állt előttem és ahogy megpillantott hirtelen bizonytalanság futott át az arcán. Én szélesen mosolyogva kitártam az ajtót és beljebb invitáltam.

-Keres valakit? – arra sem voltam képes visszaemlékezni, hogy tegeződünk ,vagy magázódunk-e , csak a düh tombolt bennem és elkezdett remegni a kezem az indulattól.

-Mr. Holtot keresem, úgy volt, hogy megbeszéljük az öcsém legénybúcsúját, aki nagyon szeretne vadászni egyszer életében és hallottam, hogy az itteni programok nagyon jók. – hajtotta le a fejét az utolsó szavaknál és nyelt egyet.

-Laurence – a férjem – nincs itthon! – nyomtam meg a férjem szót, majd  vettem egy mély levegőt és tettem felé egy lépést. Megtámaszkodott az ajtófélfában és ahogy végignéztem rajta meg kellett állapítanom, hogy ma is elképesztően néz ki. Hiába voltam rá dühös, akkor is észrevettem, hogy a krémszínű blúz, alatta a vörös csipke melltartóval, a melegbarna velúr szoknya és a térdig érő vajszínű csizma remekül emelte ki a hajában a szőke tincseket és ezüstösen csillogó sminkje alatt szinte világított a kék szeme. Halvány rózsaszín rúzst tett telt ajkaira és az én gondolataim kezdtek elkalandozni. Ahogy a tökéletes formájú mellére esett a tekintetem, egyből megint feltámadt bennem a düh és nyugalmat erőltetve magamra úgy döntöttem, nekem kell tisztáznom ezzel a nővel a helyzetet és elmagyarázni neki, hogy szálljon le a férjemről.

-Köszönöm, akkor talán majd holnap keresem. Nem akartam zavarni! – mondta udvariasan és készült  hátat fordítani nekem.

-Holnap sem lesz itthon, és nagyon szeretném tudatosítani önben, hogy remélem soha többet nem lesz itthon az ön számára! Ő az én férjem és nem érdekel milyen ál-ürügyekkel akar a közelébe férkőzni, az enyém is marad. Elismerem, hogy jó pasi, gondolhatja, hogy nem mentem volna hozzá, ha nem lenne az, de jobban tenné ha inkább a városban keresne magának valami léha szeretőt és ha békében akar itt élni, akkor nyugton hagyná a falubeli férfiakat! – azt hittem tiltakozni fog, de ő csak kacéran elmosolyodott a kitörésemre és közelebb lépett hozzám.

-Ugyan…. az csak egy cumi volt…. nem jelentett semmit! – gúnyos szavai felsértették a büszkeségemet és mielőtt végiggondolhattam volna, egészen szorosan elé léptem és lendületből úgy pofon vágtam, hogy a kezem nyoma ottmaradt az arcán. Döbbenetemben a szám elé tettem a kezem, mert még soha nem ütöttem meg senkit, de a belőle áradó nemtörődömség ennyire kihozott a sodromból. Lassan, óvatosan az arcára csúsztatta a kezét, a tekintete elfelhősödött és most ő lépett egyre közelebb hozzám. Lassan hátráltam, amíg a konyhasziget a hátam mögött satuba nem szorított, és behunytam a szemem felkészülve bármire, ami következni fog. Bármire, csak arra nem, amit Júlia ezek után tett velem.

Még mindig csukott szemmel érzékeltem, ahogy megragadja a hajamat és odahúz magához. Puha, méretes mellei az enyémhez simultak, telt ajka rányomódott az enyémre és legnagyobb meglepődésemre, ahogy a nyelve megpróbálta erőszakkal szétnyitni a számat szinte rögtön engedelmeskedtem. Szenvedélyes csókban forrtunk össze és ráébredtem, hogy egyre kevésbé érdekel, mit csinált a férjemmel, és inkább azon kezdtem el fantáziálni, hogy velem mit fog tenni. A másik keze elkezdte a mellemet simogatni, de nem a férjem kemény, határozott erőszakosságával, hanem csak sóhajtásnyi finoman, érzékien, kedvesen. Közben újra és újra csókokkal halmozott el, egyre mélyebben nyomult a számba, majd éreztem, hogy elkap a derekamnál fogva és feltesz a konyhaasztalra. Egy pillanatra belém villant a múltkori fantáziálásom, hogy a férjemmel csinál valami hasonlót, de végül átadtam magam az érzéki támadásnak, ami egyszerre látszott felgyújtani bennem mindent. Úgy éreztem, mintha ezer karja lett volna, simogatott mindenhol, ahol csak ért, gyengéden húzta le rólam a pólót és csak akkor nyitottam ki a szememet, amikor a nadrágomba csúszott a keze és bugyistól azt is lehámozta rólam. Közben, nem is emlékeztem hogyan, de róla is lekerült a felső és csodálatos mellei szabadon, ruganyosan mozogtak mozdulatainak ütemére. Végignéztem rajta, ő rám mosolygott, most először félszegen, és rájöttem, azon aggódik, hogy eltaszítom magamtól és botrányt csinálok. De magam legnagyobb meglepetésére, minden jól esett, amit tett velem, akkor is, ha még soha nem nyúlt hozzám nő és egyáltalán nem éreztem idegennek az érintését. Lelkesen vetettem bele magam ebbe az új tapasztalatba, csodálkozva azon, mennyire másképp és mennyivel tartósabban tud felizgatni mint a saját férjem.

Amikor lassan letérdelt elém és a nyelvét a szeméremdombomba fúrta csak beletúrtam a hajába és elfelejtettem minden negatív gondolatomat, semmi más nem létezett, csak a mindkettőnket beburkoló érzékiség. A másik kezemmel megtámaszkodtam, hogy a csiklómat még közelebb nyomjam a nyelvéhez, mire ő készségesen elkezdte szívogatni a csiklómat, egyik kezével pedig finoman ujjazáshoz látott. Egyre jobban esett az érintése és én is adni akartam, de amikor el próbáltam mozdulni satuként fogott le, így megadtam magam az öntudatlanságnak és csak élveztem, amit művel velem. A csiklóm után a szemérem ajkaimat és a nyílásom környékét is nyalogatni kezdte, majd megint olyasmi következett, amiben még sosem volt részem. Egy kicsit megemelte a lábaimat, hogy a fenekem kidomborodjon, majd mindkét kezével óvatosan széthúzta a fenekemet és a popsim nyílását kezdte el nyalni. Először zavarba jöttem és összerándultam, de csitítóan nyugtatott és közben egy pillanatra sem hagyta abba, én meg úgy döntöttem, ha már belevágtam vele ebbe a szédítő kalandba, akkor annak minden cseppjét ki fogom élvezni és megtapasztalom, amit csak lehet. Így aztán hátradöntöttem a fejemet, mindkét karommal a combjaimat tartottam és hagytam, hogy belekezdjen velem ebbe az életveszélyes játékba.

Amikor már majdnem az élvezés határára kerültem, akkor megint feljebb csúszott, leengedte  a lábaimat és újra a csiklómmal kezdett foglalatoskodni. Már annyira érzékeny voltam, hogy amikor az egyik ujját belém csúsztatta felsikoltottam és követelőzően nyomtam magam egyre közelebb az arcához, ordítva a beteljesülésért. Nem is késlekedett, rögtön megadta nekem, amit akartam és olyan velőtrázóan élveztem el, amire sosem gondoltam volna, hogy képes vagyok. Amint egy kicsit sikerült lecsillapodnom és visszatértem a valóságba rámtört a vágy, hogy most én adjak. Kézen fogtam és a hálószobába vezettem, ahol ledöntöttem az ágyra és csodálatos melleit kezdtem csókolgatni. Halkan nyöszörgött alattam és fogalmam sem volt, hogyan tovább. Még soha nem nyaltam ki nőt, és bár éreztem, hogy ő mit csinált az előbb, azon kezdtem aggódni hogy én ezt nem tudom majd viszonozni. Ennek ellenére elindultam lefelé, és abban reménykedtem, az ösztöneim majd kisegítenek. De mielőtt elértem volna  a csiklóját, elfordult tőlem, először a hasára, aztán felült és magához húzott.

-Rögtön jövök – súgta a fülembe, kiszaladt a konyhába én pedig a csalódottság könnyeivel dőltem a párnára. Tényleg nem sokat késlekedett, és ahogy megpillantottam az ajtóban egy éleset sikkantottam. Ugyanis felvett egy felcsatolható farkat és azzal közelített felém.

-Én így jobban szeretem, ne aggódj, finom lesz – fejezte be a beszédet, aztán minden további nélkül rám nehezedett, újra szenvedélyesen megcsókolt és miközben én belefeledkeztem ebbe a csókba éreztem, hogy lassan belém nyomul. Finoman, határozottan, érzékien kezdett mozogni bennem és akárhogy is próbáltam összehasonlítani azzal, amikor Laurence-szel vagyok, ez teljesen más érzéseket váltott ki belőlem. Annyira kívántam és annyira szeretni akartam, hogy már rég elfelejtettem, mennyire dühös voltam rá. Most már csak a szenvedélyéből akartam megkapni, amit csak lehetett. Egyszerre értünk az orgazmusunk csúcsára, összerándult fölöttem, úgy tűnt, ugyanannyira élvezi, mint én és sokáig tartott szorosan magához ölelve, mintha soha nem akarna elengedni. Ez a sok rideg szex-utáni pillanat miatt, amit a férjemmel éltem át, most különösen jól esett.

Egész este és éjszaka szeretkeztünk, újra és újra felderítettük egymás testét, mindent megtudtam a szándékairól, arról, miért hord magánál egy ilyen eszközt és arról, hogy miért pont az én férjemet szemelte ki. Az őszintesége minden tüskét kihúzott a szívemből és ilyen rövid idő alatt is már mérhetetlen szeretetet éreztem iránta. Összebújva, kart a lábba fűzve aludtunk el, és mindketten mosolyogtunk álmunkban.

 

Vidáman ébredt velünk a reggel, pontosabban, már majdnem délre járt, amikor magunkhoz tértünk és amíg én kiszaladtam kávét főzni, addig ő zuhanyozni indult. Erős volt bennem a késztetés, hogy megint a karjaiban kössek ki, de próbáltam uralkodni magamon. Egy kicsit összezavart a hirtelen, intenzív érzések tömkelege, amit éreztem, amióta Júliát közel engedtem magamhoz és szerettem volna talán egy kicsit kijózanodni, de nem nagyon ment. Végül én is gyorsan megfürödtem és elhatároztuk, hogy összepakolunk néhány dolgot a hűtőből és kimegyünk piknikezni egy közeli helyre, ahol tovább mélyíthetjük az ismeretségünket. Már majdnem készen voltunk, épp felemelte volna a hátizsákot, hogy induljunk, amikor egymásra néztünk és nem bírtunk tovább magunkkal. Szenvedélyesen szájon csókolt, aztán ott folytattuk, ahol tegnap elkezdtük. Felrakott megint a konyhapultra, és elkezdte kigombolni a blúzt, amit  a kedvéért vettem fel, miközben a számat egy pillanatra sem engedte el. Én a hajába túrtam és a mellét próbáltam minél inkább az enyémhez préselni, amikor váratlanul felcsattant mögöttünk.

-Mégis mi a jó francot csináltok itt ti ketten? – fordultunk meg egyszerre Laurence robbanásközeli hangjára. Júlia leemelt a konyhapultról, megigazította a blúzomat én pedig végre, keze szorításától megtaláltam a hangomat.

-Nos, mi épp bosszút állunk… és szerintem pontosan tudod miért! – vágtam a fejéhez, majd megragadva új szeretőm kezét, felemelt fejjel mind a ketten kisétáltunk az ajtón a meleg nyári napsütésbe.

Lonely-woman

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

MEGJELENT!

A SWITCH - második regényem - egy őszinte, igaz történet arról, hogy kerültem bele a BDSM világába, miként segített feldolgozni a gyerekkorom óta magammal hurcolt traumákat és végül hogy passzolt bele a hétköznapi életembe.
"Kendőzetlen őszinteség, nyers, de nem öncélú szókimondás."Népszava
"A könyvben az első lépésektől kezdve egy hullámvasútra ülünk fel, ahol keverednek az érzelmek..." Sukitore blog, 
"Ez valami eszméletlenül jó volt!  Imádtam!  Moly.hu

switchborito

Akciósan megrendelhető: Bookline Könyváruház

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Ronea says:

    edwina, ha az archívum alatt megkeresed az üzenet a bloggernek opciót és rákattintasz, akkor megkapom és már a te emilcímedre tudok válaszolni 🙂

  2. edwina says:

    Ronea, van egy e-mailcímed, amire lehet írni?

  3. Ronea says:

    LOL, köszönöm a bőbeszédű kommentet 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!